A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészhallgatói pályázat 2025 Marosi Miklós Emlékdíját Dallos Dóra (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) kapta a „Integrációs együttélés épülete, Budafok-Nagytétény” pályaműért!
Konzulense: Dankó Zsófia DLA volt.
A hallgatói pályaművet Göcseiné Marosi Eszter, a Marosi Miklós Ösztöndíj bírálóbizottságának vezetője méltatta.
„Idén negyedik alkalommal választhattuk ki a swissporTON által Édesapám emlékére alapított hallgatói ösztöndíj nyertesét. Ez a díj arra hivatott, hogy egy tehetséges, fiatal építésznek pályája kezdetén támogatást és megerősítést nyújtson.
Igyekeztünk ez alkalommal is nem csupán a saját fejünkkel gondolkodni, hanem Édesapám lelkiismeretes, mindenre kiterjedő figyelmével keresni azt a tervet, amely leginkább tükrözi építészeti hitvallását, finomsággal ötvözött racionalitását.
A Marosi Miklós Emlékdíj 2025. évi nyertese Dallos Dóra Együttélés: Idős és fiatal Budafok-Tétényben pályaművével.
Az építész terve a jövő egyik lehetséges víziója, a jelen egyik kivetülése, a múlt folytatása. Dallos Dóra tervének téma- és helyszínválasztása összetett helyzetfelismerést, idő- és életszerű építészeti javaslatot kínál.
Szeretem ezt a tervet, mert…
a tervezési helyszínt finoman átszövi a múlt sokrétegű, regényes története. Volt idő, amikor ez a terület vonzotta az ország borászait a római kor óta szőlővel telepített napsütötte dombjaival, és a bor tárolására kiválóan alkalmas, a puha mészkőtalajban kiépített, majd 120 km hosszúságú pincerendszerével. Nem csupán az itt alapított Törley Pezsgőgyár, hanem a gyufatésztával főtt dunai halászlevet kínáló csárdák is öregbítették hírnevét. Kisváros a nagyvárosban, ahogy a terv leírásában szerepel. A csendes lakókörnyezet ígéretét és a nyüzsgő nagyváros közelségét egyaránt kínálja.
Szeretem ezt a tervet, mert…
lelke van. A generációk együttélésének kérdése elgondolkodtató, a nemzedékek közötti csatározás helyett a másik megértésének vágya mozgatja az építészeti válaszkeresést. Az elmúlt évtizedekben rohamtempóban változott meg szinte minden: az élet várható hossza, a társadalom korösszetétele, a jövőkép, a kommunikáció, a tisztelet fogalma, a várakozás értéke és jelentése, és persze az agy leterheltsége. A szüleitek, nagyszüleitek nem azért döntöttek könnyebben, mert nem gondolkodtak rajta annyit, hanem mert kevesebb lehetőség nyílt előttük. Egy házasság, egy munkahely, egy otthon gyakran valóban egy életre szólt. A végtelennek tűnő szabadság ára a bizonytalanság, az elköteleződésektől való félelem és a magány érzése.
A terv által kínált co-housing modern, alternatív lakhatási forma, amely ötvözi a privát szféra függetlenségét a közösségi lét előnyeivel. Önálló, saját igényekre szabott lakásokban élő fiatalok és idősek között kínál kapcsolódást, az építészet eszköztárával észrevétlenül megteremtve annak lehetőségét, tereit és kereteit.
Szeretem ezt a tervet, mert…
miközben átlátja a feladat komplexitását, értelmes, az adott funkció számára legjobban megfelelő egységekre bontja. Az arányok harmóniájával, a tömegek finom, horizontális és vertikális mozgatásával, a szűkülő és táguló terek váltakozásával teremti meg az élettel telíthető építészeti keretet az egymás mellett élő generációknak.
Ésszerű alaprajzok, tiszta, egyszerű vizuális kódok, az embert kompromisszumok nélkül szolgáló terek jellemzik a tervet. Az a fajta józan építészet ez, amelyet Édesapám is küldetésének tekintett. Gyakorlatias gondolkodásmóddal és a környezet iránti érzékenységgel átitatott emberléptékű építészet.
És szeretem ezt a diplomatervet, mert…
felidézte Édesapám diplomatervének történetét. 1964-ben a 100 fős évfolyamból 80-an a Középülettervezési Tanszékre jelentkeztek a diploma tervezésére, ahol a szigorú Weichinger Károly professzor volt a tanszékvezető. Az általa felállított listán Édesapám a biztos befutó, előkelő 3. helyre került, így megkapta a feladatot: a Mátyás-templom melletti telekre kellett szállodát terveznie. Javában készítette a terepmodelleket, skicceket, amikor egyszer csak tankörtársával együtt berendelték a Rektori Hivatalba. A Rektor úr, Perényi Imre közölte velük, hogy a Miniszterelnökség utasítására az egyetemnek támogatnia kell a korszerű mezőgazdasági építészetet. Így az előző félévben a Mező tanszéken jelest szerző hallgatók új diplomafeladatot kapnak. Nemet nem lehetett mondani persze, így onnantól a Várnegyedbeli hotel tervei helyett egy nagyüzemi húscsibe-neveldén dolgozott Édesapám, azt az érdekes kérdést latolgatva, milyen építészeti kialakítás segítheti a nagyobb húshozamot. Aztán újabb fordulatot hozott a következő hónap: a háború után először meghívták Magyarországot a nemzetközi építész szövetség, az UIA nemzetközi diplomadíj-pályázatára. Rektori utasításra tanszékenként 2-2 diák, köztük Édesapám így állhatott neki egyetlen kósza helyszínrajz alapján egy új egyetemi építészkar tervezésének az Athén melletti tengerpartra.
Jeles terv és egy igazi, évtizedeken átívelő mester-tanítvány kapcsolat köszönhető ennek a kalandos diplomafélévnek.
Az üzenete mindennek talán csak annyi, hogy legyetek nyitott, szabad és bátor pályakezdő építészek, s közben maradjatok hűségesek, elkötelezettek emberekhez, a hivatásotokhoz, a jövőtökről szőtt álmaitokhoz!
Szívből gratulálunk a Díj nyertesének, Dallos Dórának, és kívánjuk, hogy szakmai kibontakozása során Édesapám építészete is utat mutathasson, példát adhasson számára!” – hangzott el a pályázat méltatása során.
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolatait Dallos Dóra is megosztotta velünk:
„A diplomatervemben a co-housing típusú lakhatási formának egy verzióját dolgoztam fel: inter generációs együttélés. A program lényege egy olyan hely létrehozása, melyben idős és fiatal (pályakezdő) él együtt, teljes értékű privát lakásokban, de mégis szoros kapcsolatban. Egy generációkon átívelő kapcsolati háló nemcsak egy rétegnek nyújt segítséget.
A lakhatási problémák például jelen vannak a fiatal felnőttek és a senior lakosok életében is, más-más aspektusban. Egy ilyen kialakítás működhetne valamilyen támogatással, például a fiatalabb réteg kedvezőbb áron kezdhetne önálló életet, annak feltételével, hogy aktív tagja lesz a közösségnek, segítséget nyújt az idős lakosoknak. Ez egyoldalúnak is tűnhet, azonban a mai világ már a fiatal réteget is elmagányosítja, az internet kora nagy szakadékot vágott a generációk közé – hiányzik a minőségi kommunikáció, egy ilyen konstrukció helyet adna azoknak, akik ennek áthidalására nyitottak.
Ezen felül egy közösségi ház létrehozása is fontos eleme a tervnek, ez adhat helyet tervezett találkozásoknak, kapcsolatot teremthet a lakók és a nagyobb közösség között. A közösségi ház funkcióját alapvetően a lakosok határozzák meg, a terek csak helyet adnak azoknak az elfoglaltságoknak, programoknak, amiket a lakók igényelnek.
A diplomatervezéshez választott helyszínem a főváros egyik különleges kerülete, melynek szlogenje a „Kisváros a nagyvárosban” kifejezés, ami már előre sejteti a kerület társadalmi és térszervezésbeli érdekességét. Ez a huszonkettedik kerület: Budafok–Tétény. A tervezési helyszínem Budatétényben található, ami az egyetlen olyan városrész, ahol jelenleg idősek számára nincs valamilyen találkozási pont: Nagytétényben és Baross Gábor-telepen idősklubok, Budafokon a Szociális Szolgálat és a Szomszédok piaca. Így a terv hiánypótló szerepet tölt be a városrész idősebb lakosai számára.
A beépítés fő vonala a telek kettéosztása lakóterületre (4 sorházzal) és a tágabb közösség számára is nyitott közösségi térre (egy közösségi épülettel). Alacsony intenzív beépítés alakult ki, olyan alapfelvetéssel, hogy autók hosszú távon nem tartózkodhatnak a lakóházak között, a parkolás a telek szélén megoldott. Ez azért is volt fontos, mert a sorházak egymással szembe fordítva futnak, egy-egy közös belső utcára tekintve. Ez ugyan adhat helyet autós közlekedésnek is (pl. nagybevásárlás, vészhelyzet stb.), azonban fő célja egy közösségi utca megteremtése. A sorházak a lakások eltolásával alakulnak ki, létrehozva így tágulásokat-szűküléseket a közöttük elhelyezkedő térben. Ezek a közös átmeneti terek informális, nem tervezett találkozásoknak adnak helyet, erősítik a mindennapi kapcsolódást. A lakások eltolódása nem csak alaprajzi, hanem homlokzati szinten is megjelenik: a tömeg beugratásával létrejövő fedett teraszokkal és a földszintes + lapostetős, illetve az emeletes + félnyeregtetős kialakítások váltakozásával. A földszintes lakás az idősek számára akadálymentesen készül, a földszint + 1 emeletes lakás pedig a fiatal pályakezdőké, akár 2 gyermekig kényelmesen használható kialakítással. Fontos volt még a tervezés során, hogy teljes értékű privát lakások jöjjenek létre, saját hátsó- (és szélső esetekben akár oldal-) kertekkel, amelyek a terven nincsenek külön kerítéssel leválasztva. A sorházon két típusú tetőforma váltakozik: félnyeregtető és lapostető. A tető 12° hajlásszögű, az alkalmazástechnikáknak megfelelően kell eljárni, hogy a tetőcserép alkalmazásával biztosítani tudjuk a megfelelő vízelvezetést, vízhatlanságot.
»Akár 13 foktól – vízhatlan alátétfedés: Teljes felületű aljzatra készített, ellenléc felett vezetett vízhatlan alátéthéjazat. Az aljzat lehet összefüggő deszkázat vagy lépésálló hőszigetelő tábla.
»Akár 17 foktól – vízzáró alátétfedés: Teljes felületű aljzatra készített, ellenléc alatt vezetett fokozottan vízzáró alátéthéjazat. Az aljzat lehet összefüggő deszkázat vagy lépésálló hőszigetelő tábla.
»Rendszerhajlásszög: A cserepek típustól függően előírt minimális tetőhajlásszöge (a gyártó ajánlása szerint), melynél a cserép önmagában is teljesíti a vízzáróság követelményét. Kisebb hajlásszöget alkalmazni csak kiegészítő intézkedéssel lehet (méretezett alátéthéjazat).
A tervben a környezetbe való illeszkedés céljával az alacsony hajlásszögű 12°-os félnyeregtetőkre cserépfedést terveztem, swissporTON BALANCE formájában: min. hajlásszög (vízhatlan alátéthéjazattal) ≥ 10°, amely vízhatlan alátéthéjazat használatával és megfelelő kialakítással tökéletes tetőfedést biztosít.”
Dallos Dóra
Köszönjük, Dóra, és gratulálunk a Marosi Miklós Emlékdíjhoz is!
