A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészpályázat 2025 épületfelújítás kategória I. helyezését Cseh András DLA, Élő József, Köninger Szilárd, Németh Dávid, Tátrai Adám (CAN Architects Studio Kft.) kapta a „Piarista Gimnázium és Óvoda, Mosonmagyaróvár” pályaműért!
A pályaművet Földes László Ybl- és Pro Architectura-díjas és Prima Primissima-díjas építész, a zsűri elnöke méltatta.
„Egy értékes belvárosi városszövet, egy jó adottságú műemléki épület és egy felkészült tervezőcsapat szerencsés találkozásának lehetünk tanúi a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium felújítása kapcsán.
A tervek tanulmányozása után egyértelműen látszik, hogy rendkívül gondos, alapos munka áll a megvalósult épület mögött. A nedves falak kiszárítása, az új lemezalap, az új zárófödém, az acél tetőszerkezet, az új nyílászárók, a belső udvar üveglefedése, valamint a fedett udvarba helyezett, szoborszerű, leülésre is alkalmas lépcső mind olyan beavatkozások, amelyek egyszerre szolgálják az épület hosszú távú használhatóságát és építészeti minőségét.
A belső terekben különösen szépen érvényesül a hagyományos és kortárs elemek harmóniája. A műemléki igényességgel felújított udvarban elhelyezett kék színű leülőlépcső nemcsak erős, karakteres kortárs gesztus, hanem tökéletes színharmóniába kerül a belső ablakokkal is. Külön csemege a kék lépcső és a kovácsoltvas erkély párbeszéde: a két elem finoman ellenpontozza egymást és végül mégis egységeset teremt. Az udvart lezáró üvegtető természetes módon egészíti ki ezt a kompozíciót, új minőséget adva az egykori belső udvarnak.
Az étkezőben az akusztikus álmennyezet, valamint a ház a házban jellegű tálalópult szintén azt mutatja, hogy a tervezők nemcsak az épület történeti értékeire, hanem a mai használat gyakorlati igényeire is érzékenyen reagáltak.
Az épület külső megjelenése magabiztos, professzionális tervezői magatartásról tanúskodik. A tervezők pontosan felismerték, hogy Mosonmagyaróvár belvárosában nincs szükség semmiféle építészeti blikfangra vagy öncélú önmegvalósításra. Elég volt az épület meglévő adottságaira támaszkodva, lépésről lépésre, kulturáltan felújítani a lábazatot, a falazatokat, az osztópárkányokat, a nyílászárókat, a tetőt és az ereszt.
Külön elismerést érdemel az ablakok és az eresz feletti csendesítő bádogozás. Ezek azok a finom, sokszor első pillantásra alig észrevehető részletek, amelyek végül meghatározzák egy műemléki jellegű épület valódi minőségét. Ugyancsak külön szót érdemel a tető, amelyet funkcionális okokból megemeltek, mégis természetesen illeszkedik környezetébe. Egyszerűségével és eleganciájával méltó lezárása az épületnek.
Összességében a Piarista Gimnázium felújítása minden részletében jó arányérzékről, jó ízlésről és pontosan adagolt kreativitásról tesz tanúbizonyságot. Gratulálok a tervezőknek.” – hangzott el a pályázat méltatása során.
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolatait a tervezők is megosztották velünk:
„A Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium épülete egy felújítás, mely a tradíció és innováció kettősségében született. Az egykori levéltár annak a tömbnek a része, melynek barokk épületei 300 éve adnak otthont a piarista rend iskolájának. A fejlesztés során a mára szűkössé vált intézmény legidősebb diákjai költözhettek egy önálló szárnyba.
A megújulást többéves közösségi tervezés előzte meg, hogy a használók és tervezők párbeszédében olyan korszerű iskola jöhessen létre, mely a kortárs pedagógiai elvek és a piarista szellemiség szerves ötvözésében fogan. Az építészek célja nem csupán a történeti épület oktatási funkciókhoz való adaptálása volt, hanem olyan átalakítások sora, amelyek a piarista nevelési koncepció alapértékeinek – közösségi, személyes, differenciált tanulási formák – térbeli leképezését teszik lehetővé.
Az épület szíve egy tanulási táj, mely a belső udvar lefedésével jött létre. A központba helyezett kék betonlépcső a közlekedésen kívül olyan „városi teret” alkot, melynek használata nem korlátozódik az óraközi szünetekre. Kiszélesedő része amfiteátrumként, közbenső platója találkozási felületként, a lépcső alatti zúg pedig egyéni és kiscsoportos elvonulásra alkalmas barlangként működik. Az emeleten körbefutó közlekedő a hátsó traktusban kiszélesedik és teakonyhával egészül ki. A központi térbe az egykori függőfolyosó téremlékét őrző erkélyen keresztül láthatunk le. Ez a tanulási táj egészíti ki az osztálytermek katonás-frontális rendjét és ad lehetőséget egyéni elvonulásra, csapatmunkára vagy a teljes gimnáziumot befogadó eseményekre.
Az ég kékje nemcsak az üvegtetőn keresztül válik érzékelhetővé. A tanulólépcső mellett elhelyezkedő történeti ablakok is ezt a friss színt kapták, jelezve, hogy a megújulás hiteles útja meglévő értékeink korszerűsítésén keresztül vezet.
A piarista szellemiség szimbóluma, hogy a történeti kapu tanítás közben nyitva áll, betekintést engedve az utcáról az itt folyó munkába. A központi térbe lépve a tekintet az üvegtetőn keresztül az ég felé nyílik, miközben felülről szemlélve az épület szinte észrevétlenül simul bele a barokk tömb homogén tetőtájába. Az összefüggő tetőképet az épületet lezáró elegáns, egyenes vágású kerámiacserép természetessége teszi teljessé: a ház így egyszerre marad nyitott és látható a város felé, miközben anyaghasználatával szervesen kapcsolódik történeti környezetéhez.”
Köszönjük a tervezőknek a remek munkát, és gratulálunk az I. helyezéshez!
