A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészpályázat 2025 közönségdíját Vékony Péter, a Nirmana Építésziroda kft. tervezője kapta a „Lakóépület, Salföld” című pályaműért!
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolatait a tervező is megosztotta velünk:
„Salföld a Balaton közeli kistelepülések közül talán a legkülönlegesebb, és az egyik legnépszerűbb turisztikai látványosság.
Sokan megfordulnak itt a kőtenger semmihez sem hasonlítható látványa miatt, és ilyenkor a lenyűgöző tájban megbúvó kis falu építészeti megjelenése kivétel nélkül mindenkit magával ragad.
Salföld történelme egy valaha virágzó térség történelme. A lázadó Koppány birtoka, földesurak, gazdálkodók, szorgos parasztcsaládok otthona volt, hazánk egyik legszebb táji adottságaival bíró, termékeny és gazdag része.
A történelem viharai, a török dúlás elnéptelenítették a területet.
Egy 18. század végi feljegyzés szerint: „Schalfölde lakosai jövevények.” A fokozatosan újraéledő falu évszázadokat élt túl, de a kommunista barbárság 1973 utáni rombolását paraszti közösségként nem tudta átvészelni. Az elhibázott „településfejlesztési” koncepció nem számolt önálló intézményekkel, iskolával, rendelővel, kisbolttal, így a fiatalok a kilátástalanság elől elmenekültek.
A falu megmaradt népessége szép lassan megfogyatkozott, az újonnan betelepülők pedig leromlott épületállományt, elhanyagolt portákat, omladozó tetőket és kerítéseket, palatetőket, tákolásokat, valamint gazos, gondozatlan közterületeket találtak itt.
Somogyi Győző még a működő faluba szeretett bele, és úgy döntött a családjával, hogy a városi életet feladva itt telepszik le. Festőművész, teológus, a történelmet, a hagyományt és a hazaszeretetet mélyen megélő lokálpatrióta.
Szövetségeseket talált, és nagyrészt az ő munkájuknak köszönhetően a falu a szó szoros értelmében új életre kelt. A Balaton-felvidék elképesztő ütemű megújulása sikertörténet. Krizsán András és sok lelkes munkatársa, követője nemcsak felhívta a figyelmet az építészeti értékekre, hanem a faluképek védelméhez szükséges eszközöket is biztosította a lehetőségeikhez mérten. A közösségek megújulása is végbement az új jövevények érkezésével, a kulturális rendezvények kisugárzásának köszönhetően, illetve a városi, tehetősebb vagy pusztán az itteni tájba, építészetbe és életbe beleszerető értelmiségiek közreműködésével. A falvak errefelé ma már derűt és elégedettséget sugároznak magukból.
Salföld nem skanzen: a falu a maga örömeivel, múltjával, jelenével, sikereivel és gondjaival együtt elevenen kapcsolódik a térség többi településéhez. A gazdálkodás és az önellátás csírái egyre intenzívebben jelennek meg.
Az épületállomány ma már kifejezetten jó állapotú. Az építészeti hagyományok követése, az arányok, a telekhasználat, a kerítések, kapuk és részletek kidolgozottsága az itt lakók gondosságát és elkötelezettségét dicséri.
Megbízóim a közeli Ábrahámhegyhez kötődnek, a családi nyaraló ma is a közös együttlétek helyszíne. A gyermekek felnőttek, családot alapítottak, megszülettek a gyermekeik, ezután pedig úgy határoztak, hogy a közeli Salföldön építik fel második otthonukat.
A világ hatalmas változáson ment át a Covid-járvány idején. Megváltoztak az otthonnal kapcsolatos elvárások. Sokan döntöttek úgy, hogy a város zaját maguk mögött hagyva a vidéki életet választják.
Némelyeknek ez sikerült is, ami a kistelepülések számára hasznosnak bizonyult. Megjelenhettek azok a szolgáltatások és infrastrukturális elemek, amelyek a megfelelő komfortot biztosítják. Új kihívások, folyamatos átalakulás és alkalmazkodás jellemzik ezeket a kísérleteket. A tervezett épület három kisgyermekes értelmiségi család igényeiből indult ki. Nem volt kétséges, hogy csak a faluképbe illő, kellemes arányú, hagyományos anyaghasználatú épület tervezése jöhet szóba. A bejárat az épület „súlypontjában” van: egy, a hagyományos kódisállást idéző teresedésben, amely kortárs eszközökkel eleveníti fel az egykori szándéknak megfelelő kialakítást. Természetesen a kódisállás a mai viszonyok között nehezen értelmezhető tartalom, ugyanakkor az eredeti használati cél felidézése véleményem szerint helyénvaló szándék.
„A kódisállás – vagy kódis állás – egy jellegzetes, oszlopokon nyugvó előtornác, amely a konyha és a pitvar között található. A kódisállás a ház központi helyiségéhez, a konyhához kapcsolódik. A kódisállás célja, hogy a családtagoknak menedéket nyújtson, és a régi idők vándorai itt várják meg az eső végét. A kódisállás a népi építészet egyik legfontosabb és legikonikusabb eleme, amely a ház és a külvilág közötti átmeneti tér, egyfajta „nyitott szoba”, ahol a családtagok napi tevékenységeik jelentős részét végezték. Itt hámozták a kukoricát, fontak, gyöngyöt fűztek, javítgatták a szerszámokat, vagy egyszerűen csak megpihentek a munka után, szemlélve a tájat. Esős időben menedéket nyújtott, nyáron árnyékot adott, télen pedig védte a bejáratot a hótorlaszoktól. Gyakran padok is helyet kaptak itt, lehetővé téve a szomszédokkal való beszélgetést.”
/Farmvilág/
Az oldalhatáron álló épület utcai frontján kapott helyet a szülői hálóblokk. A falu csendes, nyugodt, az utca „zaja” a vidéki romantika része. A bejárattól balra az impozáns, egykarú lépcső helyezkedik el, mögötte azokkal a helyiségekkel, amelyek a mindennapi használat elengedhetetlen részei. A konyha, a nappali és a közöttük elhelyezkedő tágas étkezőtér a családi együttlét legfontosabb tere, az épület központja. A tornác helyett egy impozáns nyári konyha, kültéri nappali született, amely a nappalival összenyitható és együtt használható. A tetőtérben a gyermekszobákat és a hozzájuk tartozó vizes helyiséget terveztük meg. A szobák előtere a nappalival egy légtérben van, egy kis játszó-tanuló galéria pedig kissé önállóbbá teszi a gyermekek szintjét.
Az épület Janus-arcú: az utca felé maximális hagyománytiszteletet mutat, az épülethímzés tudatos, a jelképek tervezettek. Az épület kert felé eső részei erőteljesen kortárs szerkesztésűek. A kerti kis épületben helyeztük el a korszerű gépészetet, a kültéri zuhanyzót és a kerti szerszámtárolót. A kerttel való különleges és intenzív kapcsolat létrehozása az utóbbi eszközökkel vált lehetővé. Az épület különleges építéstechnikával valósult meg, a termikus burkot a hagyománytisztelő utcai homlokzaton is sikerült létrehozni, ami építéstechnikai bravúr, és a kivitelezőt dicséri. A cserép egyenes vágású, RÓNA típusú. Az oromzaton Szűz Mária szobra még nem került elhelyezésre, a bebútorozás és a belakás is folyamatban van, de így van ez, amikor egy ház végre felépül: egy pillanatra meg kell állni, és időt kell hagyni a feltöltődésre, valamint arra, hogy a ház szép fokozatosan otthonná válhasson.”
Vékony Péter Podmaniczky-díjas építész
Köszönjük a Nirmana tervezőinek a remek munkát, és gratulálunk a közönségdíjhoz!
